A réti mészkő a Duna–Tisza köze ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, mely tartóssága miatt nem vetekedhetett ugyan a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, és így olcsósága miatt a „Két víz közén” nagy területen használták építőanyagként az Árpád-kortól folyamatosan egészen a 1970-es évekig. A modern építőanyagok alkalmazása, hajdani épültek lebontása és gondozatlansága következtében ma már szinte alig-alig ismerhetjük. Jelen kötet ismeretterjesztő szándékkal készült. Célja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, továbbá a szerb határ menti régióban megtalálható réti mészkő természetes előfordulásainak és felhasználásának bemutatása, vizsgálatukkal kapcsolatos eredmények, kérdések felvillantása múltunk, kulturális és természeti örökségünk megőrzésének érdekében.

Írásunk ismeretterjesztő szándékkal készült. Célja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő halmok és földvárak általános bemutatása, egy-egy kiemelt természeti és kultúrtörténeti jelentőségű halom, földvár leírása, vizsgálatukkal kapcsolatos eredmények és kérdések felvillantása, a jövőbeni megőrzésükre, természetközeli állapotba történő visszaállításukra és a roncsolást okozó tényezők felszámolásra vonatkozó javaslatok megfogalmazása további kutatások reményében. 

Kiadványunk a mezőgazdasági hasznosítású területeken lévő kunhalmok táji-természeti értékeinek megőrzése és helyreállítása érdekében készült útmutató kézikönyv. Az útmutató elsősorban síksági, mezőgazdasági hasznosítású területeken lévő kunhalmok táji és természeti értékeinek hatékony fenntartásához, eredményes helyreállításához kíván hozzájárulni. Kiemelten foglalkozik a kunhalmok rehabilitációjának lehetőségével és módszereivel. Gyakorlati szempontok mentén praktikus segítséget kíván nyújtani a megfelelő kezelési tevékenységek meghatározásához, megtervezéséhez, előkészítéséhez és kivitelezéséhez is.

Dokumentumokból egyértelműen beazonosítható, hogy Gulyás József kócsagőr volt az első olyan személy Magyarországon, akit hivatásszerűen a természeti értékek védelmére alkalmaztak. A kis-balatoni kócsagtelep hivatásos őr által történő őriztetése tekinthető a hazai intézményi természetvédelem első mérföldkövének.

A magyarországi természetvédelem történetének kutatásakor magától adódik a kérdés, ki lehetett a második természetvédelmi őr? Ennek megválaszolása már korántsem olyan egyszerű, mint az első őr esetében. A szervezett természetvédelem egyik első hazai szervezete, a Herman Ottó által alapított, a kis-balatoni kócsagtelep védelmének megszervezésében is kulcsszerepet játszó Magyar Ornithológiai Központ második legfontosabb célja az észak-kiskunsági tojásszedés felszámolása volt. Intézkedéseik felgöngyölítésekor hamar világossá vált, hogy az itt megindult aktív védelmi tevékenység nem volt konkrét személyhez volt köthető, ezért egyetlen személy szakmai életútjának végigkövetése helyett könyvünk a térségben megkezdett korabeli természetvédelmi tevékenységeket mutatja be néhány kulcsszereplő életútját is kisebb-nagyobb terjedelemben felvillantva.

A szervezett, intézményes hazai természetvédelem kezdő mérföldkövének a kis-balatoni kócsagőr 1922-től történő alkalmazását tekintjük. Az azóta eltelt évszázadban számos munkatárs dolgozott a természetvédelemmel foglalkozó országos hatáskörű szervezeteknél, területi igazgatóságoknál, felügyelőségeknél, természetvédelmi kezelőknél és nemzetipark-igazgatóságoknál. Nyugdíjba vonulásukat követően sokuk kikerül a rivaldafényből, és nevük halálukat követően csak munkahelyi anekdotákban, egy-egy kiadvány címlapján vagy szövegében, esetleg egy bemutatóközpont, erdészház vagy az adott nemzetipark-igazgatóság kezelésében álló egyéb létesítmény elnevezésében marad fenn az utókor számára. Tovább növeli a természetvédelem és az elért eredmények megőrzése iránti elkötelezettségünket, ha tudjuk, kiknek a – sokszor verejtékes – munkáját folytatjuk tovább. Ezt az összeállítást ugyanakkor nem csupán a természetvédelemben ma is aktív dolgozóknak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki e szakterület iránt érdeklődik.

E kötet az állami természetvédelem 188 elhunyt dolgozójának az életrajzát tartalmazza a nemzetipark-igazgatóságok és hatósági szervezetek még aktív vagy nyugdíjas munkatársainak lelkes adatgyűjtő munkájára alapozva. Egy ilyen gyűjtőmunka mindig hagy hátra feltáratlan pontokat, hiányosságokat nevek vagy legalább életrajzi információk terén. E könyvet egyfajta alapkőletételnek szánjuk a további adatgyűjtést, hagyományápolást ösztönzendő. Ugyan nem volt mód itt a közülünk eltávozott civil természetvédők életrajzainak a feldolgozására, az ő emlékük előtt is tisztelgünk.

A szerző, dr. Magyar Gábor már középiskolás korában kapcsolatba került különböző társadalmi szervezetek önkénteseként a természetvédelemmel, három évtizede pedig hivatásszerűen is e területen dolgozik, jelenleg az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztálya vezetőjeként. Munkássága az Aquila című madártani folyóirat szerkesztőjeként és több szakkönyv szerzőjeként, továbbá az Állatorvostudományi Egyetem címzetes docenseként és a Soproni Egyetem címzetes egyetemi tanáraként az oktatás révén is összefonódik e szakterülettel.