„A különös patás – a magyar házi bivaly titka” címmel közös képzőművészeti pályázatot ír ki a Vizes Élőhelyek Világnapja alkalmából a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány, a Kecskeméti Művészeti Szakkör valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
Kedves Pályázó Gyerekek! Olvassátok el Kányádi Sándor: Bivalyos vers című művét, majd a vers segítségével fedezzétek fel és fejtsétek meg a kiskunsági legelőkön is oly népszerű bivaly különlegességét!
A képzőművészeti pályázat célja a megadott témakör segítségével megismertetni a Kiskunság védelemre szoruló élőhelyeit, fajait és bemutatni egy rendkívül kíváncsi őshonos háziállatunk természetvédelmi jelentőségét.
Pályázati feltételek:
A képzőművészeti pályázaton „A különös patás – a magyar házi bivaly titka” témakörrel kapcsolatos pályamunkákat várunk, a technika szabadon választott. Méret: minimum A4, maximum A3.
A pályázat kategóriái:
I. 6-9. éves korosztály
II. 10-12. éves korosztály
III. 13-14. éves korosztály általános iskola tanulói.
A pályázaton egyénileg Bács-Kiskun vármegyei, Csongrád-Csanád vármegyei iskolák tanulói vehetnek részt. Minden pályázó maximum egy alkotást nyújthat be. A zsűri az alapötletet, a kreativitást és a technikai kivitelezést is értékeli.
A pályázatra készített alkotásokat a vizeselohelyekvilagnapja@gmail.com e-mail címre kell megküldeni, az alkotó neve, életkora, az alkalmazott technika és az alkotás pontos méretének megadásával, jpg, jpeg vagy png formátumban, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány Kuratóriumának (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. sz.) is be kell nyújtani személyesen, vagy postai úton.
Kérjük, az alkotások hátoldalára írd rá a neved, az iskola nevét és címét, az életkorod, osztályod és e-mail címed, valamint a postai borítékra: „rajzpályázat 2023”.
A pályázat benyújtásának (és postai feladásának) módosított határideje: 2023. március 1.
A pályázat értékelése:
A benyújtott pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, az értékelés után a pályadíjak átadására várhatóan 2023 áprilisában kerül sor a Természet Házában. A legjobb alkotások készítői természetvédelemmel kapcsolatos ajándéktárgyakban, élményajándékokban és ajándékutalványban részesülnek.
A díjazottakat e-mailben értesítjük, illetve névsorukat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján is közzétesszük.
A beérkezett alkotásokat a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány, valamint az Igazgatóság felhasználhatja bemutatóhelyein, így azok visszaküldésére nem kerül sor.
Minden pályamű, amelyet a szakmai zsűri közlésre alkalmas színvonalúnak talál, megjelenési lehetőséget kap a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján, valamint a díjazott pályamunkák a Kecskeméti Művészeti Szakkör őszi kiállításán.
A pályázó, ill. törvényes képviselője a pályázaton való részvétellel hozzájárulását adja, hogy személyes adatait a szervezők a pályázat lebonyolítása céljából a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően kezeljék, azt díjmentesen és jogszerűen felhasználják, és a lebonyolítás, illetve a nyeremény felhasználása érdekében azt harmadik félnek e célból átadják. A pályázó, ill. törvényes képviselője a pályázaton való részvétellel hozzájárulását adja, hogy a nyertes nevét, életkorát, lakóhelye városának nevét valamint az iskolájának nevét, alkotása címét és a nyertesség tényét az ajándék megjelölése mellett a szervezők internetes honlapjain és közösségi oldalain nyilvánosságra hozzák.
A pályázat szervezői fenntartják a jogot, hogy előzetes bejelentés nélkül módosítsák a pályázat feltételeit, nyereményeit, illetve a lebonyolítás menetét, határidejét.
Várjuk jelentkezésedet a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány, a Kecskeméti Művészeti Szakkör és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közös rajzpályázatára!
Kányádi Sándor: Bivalyos vers
Jámbor állat a bivaly,
s mi tagadás, lusta,
de ha kell, a hegyet is
helyéből elhúzza.
Olyan erős és olyan
nagyon igazságos,
nincs az a ló, amelyik
hívebb a gazdához.
Letérdel, de a terüt
cserben úgy sem hagyja;
én mondom ezt nektek, a
volt bivalyos gazda.
Minden állatunk közül
ő a legerősebb,
mégsem írtak róla még
soha bár egy verset.
Medvét, lám, az emberek
nagy ritkán ha látnak,
s nem is nagyon hívei
a találkozásnak,
hacsak nem a rács mögött
csücsül a jó medve,
s mint egy szelíd barika,
nincs megkezesítve.
Mert ki merne, teszem azt,
csak úgy kényre-kedvre
bokrászgatni ott ,ahol
otthonos a medve?
És ki merne, ugyan ki,
ha szembe jön véle,
ki merne egy jó nagyot
húzni a medvére?
Hát az állát s a nyakát
meg ki vakargatná,
mint egy jámbor bivalyét?
És a medve hagyná?
Mégis könyvek garmadát
írták a medvéről,
s egy sort sem az állatok
kedves négeréről.
Pedig medve s bivaly közt
van is hasonlóság,
amíg kicsi a bivaly,
bivalybocsnak mondják.
S úgy is cammog a bivaly,
mint valami medve,
ringatózik, mintha csak
hajón lépegetne…
Hajón bizony, mintha a
Föld nagy hajó volna,
úgy lépeget a bivaly
öreg matróz módra.
De itt el kell mondanom,
mit régóta sejtek:
miért, hogy a bivalyok
ringatózva lépnek.
De térkép is kell ehhez,
még inkább egy földgömb,
tudnunk kell, hogy a bivaly
először hol bömbölt,
illetve hol rekkegett,
és vajon mi végre?
S hol sütötte le a nap
ilyen feketére?
Bizony messziről került
a mi pocsolyánkba,
csoda-e, ha billegő
a bivaly járása?
De ne vesztegessük a
drága szót hiába,
keressük csak, merre van
Szumátra és Jáva.
Ott a forró trópuson,
az örökös nyárban,
ott lebzsel a bivalyős
a langy pocsolyában.
Nemcsak lebzsel, húzza is
az igát keményen,
lépeget a rizsvetés
tocsogó vizében.
Tehát onnan jöhetett
jó annak előtte,
trópusi nap melegét
őrzi még a bőre.
Azért olyan fekete,
s nem azért, mert gyászol,
mivel ilyen messzire
került hazájától.
Jó hazára lelt ő itt,
kedvére valóra.
Megszokta a telet is:
jó istálló óvja.
Hangja azért rekegő,
mert ritkán használja,
éppen ezért érthető,
ha be van rozsdálva.
S azért olyan billegő
a bivaly járása,
mert hajóval érkezett
őkelme e tájra.
És megszokta a hajón
a tengerész-járást,
és elhagyni lusta ő
mindenegy szokását.
Így sejtem én, ez lehet
járásának titka,
bár ezt eddig senki még
róla le nem írta.
Én sem veszek mérget rá,
hogy így van s nem másképp,
de megtudnám, hogyha én
Szumátrában járnék.